METAL HAMMER 2009/április 213. SZÁM.

MECHANIX: UNDERGROUND FENEVAD

A 10 éve már biztosan létező melodikus powert játszó Mechanix 2007-es Ultrazúzda albumáról annak idején írtam itt az Extrában, és most tt a folytatás. Az új album már saját énekessel készült,a legutóbb vendégként szerepelt Tüdő helyére Feleki Máytás érkezett. Talán nem olyan erős a torka, mint elődjéé volt, de stílusa jobban illik ide. Kár, hogy a dalszövegek sokszor nem ambíciózusak.

A felvezető instrumentális téma nem kevés Mutsaine-feelinget rejt (Safar album környéke számomra). Az erőszak világában viszont már egy Slayer-módon hömpölygő riffel kezd. Bár később ezt az eszelősséget nem sikerül produkálniuk, érzőik, hogy az ölő nagy hatással lehetett rájuk.

A Budapest ripper mondjuk eléggé alapra vett téma, és bár a refrén táján megvillan egy picit, azért érezhetően távolabb van az olyan, Megadeth ízekkel is kacérkodó daloktól, mint a Casus belli. Akad klasszikus trashelés is (Időzített bomba pl.) , de azért inkább a power stílusjegyek jellemzik őket. Előszeretettel szőnek félakusztikus lassulós betéteket a dalokba, ami ezt a hatást csak fokozza.

Az Ez a haza nem eladó viszont kakukktojás a maga csillagok háborúja hangulatú Rock’N’Rollos témájával , ráadásul Mátyás itt szinte Molics Zsoltis dallamokat hoz. Igaz, nem olyan magasan mozog.

A 16 tonna „átirata” is meglepő számomra, („16 tonnát raksz és mennyi a bér…”) még, ha tovább is formálták. Viszont hoz egy kis gyorsulást.

Az anyag végére három feldolgozás került fel. A Megadeth nem meglepő, bár az Insomnia nem egyértelmű választás. A Misfits We bite-ja már érdekesebb, és ezt jól el is kapták, a régivágású trash szellemiséget meg mi sem mutatja jobban, mint a Sodomtól a Sodomy and lust. Kár, hogy a hangzást nem sikerült túl combosra varázsolniuk, pedig egy teltebb sound sokat segítene rajtuk. Továbbra is szimpatikus a Mechanix, de ezt a bizonyos plust még most sem érzem az anyagban.

Sz. G.

[ vissza ]