Hammerworld 2004. 12. szám

MECHANIX: ADRENALIN BOMBA

A mechanix egy 1998-ban alakult csapat, és egy ‘99-es demó után (mhh no. 111.} ez az első teljes nagylemezük. A demót magam nem ismerem, de a muzsikát hallgatva, az ott felrótt hibák kiküszöbölésével, és új dalok írásával eltelt évek alatt nyilvánvalóan sokat fejlődtek. A régebben felrótt hiba a megfelelő, karakteres énekhang hiánya volt, ez itt az egykori Jezabel, ma Judas Best torok "Tüdő" vendégszereplésével messzemenően sikerült áthidalni. Más kérdés, hogy egy jó hang önmagában még nem feltétlen siker az üdvösséghez! A csapat zeneileg {ahogy a névből sejthető is},a korai Megadeth (és picit talán a Metallica} vonalán mozog, de a korszakra jellemző egyéb védjegyek is megfigyelhetőek, így többek között szerintem a Slayer hatása is tagadhatatlan.

A nóták felépítése, szerkezete is erre utal, a riffelés, a dobtémák, {sajnos dobgép} szintén, ami önmagában klassz lenne, ám a dalok korántsem rendelkeznek olyan karakterrel, mint az alapzenekaroknál. Tüdő jellegzetesen judas-os hangja {hiába, ő sem tud kibújni a bőréből} abszolút rendben van, bár egy szigorúbb, súlyosabb ének ide talán jobban illene — ez persze nem rajta múlik, hiszen ő csak tiszteletbeli meghívott. Az énekdallamok a tipikus nyolcvanas évekbeli magyar metal csapatokra emlékeztetnek, a garázs 1 válogatáson hallható Morrisra például, vagy a régi Rotorra. Sajnos ezek sokkal kevésbé változatosak, mint kellene {tény egyébként, hogy feléneklés előtt a stúdióban születtek, tehát túl sok érlelésre nem volt idő }, de baj az is, hogy a szövegek inkább egymás után rakott gondolatok szövevényei.

Érdekes pont az álomhozóban magyarul felbukkanó klasszikus esti imádság, ami az Enter Sandmanban is felbukkant, de a Megadeth is elsütötte korábban. Ennek ellenére ez a dal a leginkább Slayeres, a Seasons in the abyss témái konkrétan visszaköszönnek benne. A nyolctételes anyagot a Slayer - At dawn they sleep-jének feldolgozása zárja, amit viszont piszok jól feljátszották, bizonyítva, hogy hangszeres tudás tekintetében nincs probléma! Tüdő énekével ez kb. olyan, mintha Halford énekelné a klasszikus Slayer dalt, érdekes, de nekem határozottan tetszik!

Összességében a Mechanix lemeze egy korrektnek mondható metal anyag, főképp a korai Slayer, Megadeth riffek és témák fanatikusainak, de az említett dolgokon, főképp az izgalmasabb, kidolgozottabb szövegek tekintetében lenne még mit fejleszteni!

Sz. G.

[ vissza ]