METAL HAMMER 2007/07-08. 196. SZÁM.

MECHANIX: ULTRAZÚZDA

A Mechanix még 1998-ban alakult, és egy demó meg egy saját kiadású anyag után az a második teljes albumuk. Maradtak a klasszikus power/trash elemekből építkező metalnál, legnagyobb favoritjaik még mindig a Megadeth és a Slayer, hol ez a vonal erősebb, hol az. A címadónál konkrétan érezhető a Slayer, de a korai Metallica íze is bennük rejtőzik. (Piszkos pénz riffjei pl.), mai ezzel a névvel minimum illendő!

Nyilván nem bírnak olyan karakterrel a dalok, mint a példaképeknél. De nekem ennek ellenére is szimpatikusak. A Sáfár Öcsi stúdiójában készült felvétel arányos, jól meg is szólal, a hangszeres tudás pedig mindkét gitárosnál a helyén van. Azt sajnálom, hogy megfelelő elszántságú dobos híján ez az anyag is dobgépes, amiatt erőtlen is a dobsound. A csapat másik állandó problémája az énekesekkel volt. A demón még Bátky Zoli , az első albumon pedig a jelenleg Judas Best-es Szűcs „Tüdő” Attila énekelt, mindketten vendégként.

Az itt éneklő Görög Patrik hangja a csapat szerint leginkább olyan, mintha Dave Gahan énekelne metalt. A srác mellesleg operaénekesnek készül, bár itt hál’isten operás énekkísérleteknek nyoma sincs, viszont nem igazán sikerült akklimatizálódnia. Verzéi, refrénjei egy tartományban mozognak, így a dallamvilág elég monoton, picit ötlettelen is. Az egységben az erő amolyan „toborzó jellegű szövegénél” pl. pont emiatt nem éreztem , hogy felforrna a vérem. Az egyhangos „kántálás” nem túl feltüzelő, de problematikusnak érzem a fém olvadáspont refrénjét, ami meg a Judas Priest metalmeltdown-jának magyarított nyúlása, és jelzi ugyanezt a problémát. A csapat ( Kovács László és Nagy Zsolt gitárosok) kitartása mindenesetre példaértékű, remélem,a jövőben sikerül egy klassz dobossal kiegészülve tovább fejlődniük,

Sz. G.

[ vissza ]