Hammerworld 2011/10 238.szám

MECHANIX: AGRESSZÍV ELLENMÉREG

A '98-ban alakult Mechanix lassan már felnőtt korba lépett,mint zenekar,és bár a demós korszak után a lemezekkel is maradtak a szerzői kiadás világában,ma is kitartóan tolják a metalt.Ámbátor a legutóbbi korongon nyomokban felbukkano rock'n'rollosodás ezuttal minden eddiginél markánsabbá vált.

Jelenlegi amúgy már a negyedik albumuk,és őket ismerve nem is lepődtem meg,hogy a lemez elején ránk támadtak a jól ismert klasszikus power/thrash elemekből építkező témák,amik mindíg is az alapillérjüket jelentették.A helyzet azonban gyorsan fordul is.Mostanra jóval távolabbra is merészkedtek,bluesos hatású,sőt konkrét rock'n'roll témák is benyujtózkodtak a rendszerbe,amik a hasonló hangszerelés ellenére is teljesen más érzetet adnak,mintha nem is ugyanaz a zenekar lenne.

A Johnny B. Good megtekert ver zioját fedő Georgie B.Bad,vagy a hasonszőrű Rockélet,vagy a poén szövegével elrettentő Kissebségi kannibál,ami ráadásul egy flamenkós/spanyolos átkötés és egy Tarantinorol elnevezett akusztikus levezetés közé lett pakolva.A Kimméria képében egy lassult hangulatú nota is helyet kapott,ezek mellett a pár "hagyományörző" zuzdásabb thrashes dal szinte kirívó már.

Szóval a változtatás ezúttal szinte meglepő,a kontraszt pedig elég nagy,mintha nem is egy zenekar volna,vagy mondjuk úgy, az összkép épp olyan eklektikus,mintha nem is tudnák,hogy merre szeretnének tartani.A helyzetet a mai füllel demosan közepes hangzás sem segíti. A végére amolyan bonuszként ezúttal is felpakoltak több feldolgozás,amik azért helyrebillentik az egyensúlyt némiképp.

Ezúttal egy Nuclear assault,egy mercyful fate és egy kreator dal került terítékre,utóbbit egy kis vendéghörgéssel megtámogatva.Értem,hogy a csapat a saját szekerét tolja,és talán már nem is akarnak senkinek megfelelni,azaz szabad a gazda,és csinálnak,amit a szívük diktál de valahogy ez a koncepciótlanság nekem téblábolásnak hat.

Sz. G.
6

[ vissza ]